ErÅ‘s a sodrás és elvisz az ár, más csókol, más szeret és más karja zár. De emléked Å‘rzöm, szÃvembe temetem, bárhova bújsz, én sosem feledem. Ezt az sms-t küld el annak, akit szeretsz, akit gyűlölsz, akit kedvelsz, vagy akit meg szeretnél kapni, aztán gondolkodj el azon, hogy te miért kaptad. Fontos üzenetem van a számodra: amikor Ãrom, rád gondolok, amikor küldöm rád gondolok, amikor megkapod rád gondolok és most is rád gondolok. Valahol messze, valahol távol, valaki szÃve teérted lángol. Emléked egy hű szÃv hűségesen Å‘rzi, ha te is szereted, Ãrjál választ neki. Reggel, ha felébredsz, észre fogod venni, kicsike szobádból nem hiányzik semmi. De hogy én ott jártam, megtudod könnyen, hófehér párnádon ott csillog a könnyem. Ha könnycsepp lennél, sosem sÃrnék, nehogy elveszÃtselek. Van álom, mely szebb mint a többi. Van álom, mely többet tart mint a többi. De a legszebb álmom ahhoz kötödik, aki most e sorokat éppen olvassa. Ãtölel a gyönyör, eléget a mámor, azt kÃvánom tÅ‘led, légy az enyém százszor. Ha idebújsz mellém, el nem engedlek, mert én téged örökké szeretlek. Mikor rád gondolok, megremeg a lelkem, ilyenkor úgy érzem, bilincsben a testem. Mindig itt vagy velem, mégis oly távol, csak én tudom, hogy mennyire hiányzol. Ha álmodom, nem tudom, hogy mi a jó és mi a rossz. Ha álmodom nem tudom mi az álom és mi a való. Ha álmodom, nem tudom mit miért teszek, csak azt remélem, ott veled leszek. Minden vágyam együtt lenni veled, csókolni a szád, nézni a szemed. Szeretnélek úgy, ahogy csak lehet, érted tenném, és mindig csak veled. Úgy szeretnék sokszor vándorfelhÅ‘ lenni, suttogó széllel, hozzád elrepülni. Szép szemedbe nézni, csókolni a szádat, s veled tölteni hosszú éjszakákat. Néha rám gondolsz és tudod, hogy messze vagyok. Csak bÃzzál bennem, mert én is rád gondolok. Utam bármerre is vezet, az én szÃvem mindig csak téged szeret. Mióta megismertelek, azóta szeretlek, rabul ejtett ragyogása csillogó szemednek. Messze vagy tÅ‘lem, de nem vagyok árva, mert itt vagy velem, a szÃvembe zárva. Ha van egy szÃv, mely érted dobban, szeresd Å‘t mindenkinél jobban. Mert ki tudja, lesz-e idÅ‘, mikor fáj a szÃved érte, de már késÅ‘. Este, ha kigyúlnak a fénylÅ‘ csillagok, úgy fáj, hogy te ott és én itt vagyok. FelsÃr bennem a hozzád hÃvó vágy és rólad álmodom át az egész éjszakát. Te vagy a nap, mely lenyugszik este. Te vagy a hold, az éjszaka teste. Te vagy a csillag, mely a szemembe ragyog. Tudd meg, hogy szeretlek nagyon. Hét csodája van a világnak, hat földrész, öt sarka van a pentagonnak, négy levele a lóherének, három ócean, két szemünk van, de belÅ‘led csak egyetlenegy van. Vannak olyan pillanatok az életben, amikor annyira hiányzik nekünk valaki, hogy ki szeretnénk Å‘t szakÃtani az álmainkból és úgy igazából meg szeretnénk ölelni. Gyűlölöm a napot, mert érinthet téged. Gyűlölöm a holdat, mert veled lehet éjjel. Gyűlölöm a vizet, mert ajkadhoz érhet. Elmondani nem lehet, úgy szeretlek téged. Ha egy érintésed fájna, és a pokolba jutnék érte, egész életem veled tölteném és nevetnék a tűzben. El szeretném mondani, hogy szeretlek téged, eszemben vagy, bárhová is nézek. Szeretnék a szemedbe mélyen belenézni, és elmondani neked, nélküled nem érdemes élni. Van egy álmom, amelyben a legfontosabb szerepet neked szánom. Ha egyszer valóra váltom, én leszek a legboldogabb a világon. Te vagy az egyetlen ki örömöt okoz, nélküled az életem egy bezárt doboz. Várom a percet, mikor újra láthatlak, s a dobozból kitörnek a titkos vágyak.